Turbometal menni olaszba /// 36 óra Nápolyban

Bizonyára tudjátok, hogy a Turbometalkodás mellett van egy civil munkánk is. Jobbára filmeseket tömörít a baráti társaság, de van köztünk közgazdász, újságíró, futár és pizzás is. Igen, egy jó pizzériás.

Adrián több éve működtet, és nem csak működtet hanem full trúba saját szakácsa is a Kálvin téri Pizza Manufakturának. Nem mellesleg a város legjobb pizzájának és forgatási stábkajájának.
Ha már az egyik Turbometalos pizzériás akkor adódott a dolog, hogy keressük fel minden pizza faterját, az őspizzát. A nyomok egy olasz város, Nápoly felé mutattak.

Ha valaki több éve pizzázik, azaz készíti is, akkor egyre jobban foglalkoztatja, hogy pontosan honnan is jön ez az egész, pontosan mi is az a pizza vagy mi is ennek az eredete. És ha ez a vágy egyre jobban erősödik akkor bizony el kell menni Nápolyba és megnézni hogyan csinálják a Di-gi-Dígók. Ha már egyszer ők találták ki – állítólag.Felbujtottam hát magam mellé még 5db Turbometalost, így 6-an vágtunk neki az 1500km-es távolságnak és még csak nem is repülővel…azt meghagyjuk nektek. Mi bizony le fogunk vezetni odáig.” – Adrián

INDULÁS
Egy novemberi péntek estén, aztán belecsaptunk a metálba. Pontosan úgy, mint akik csak a balcsira ugranak. Norvégiát is így adtuk be anno. Elhessegettük a fejünkben a racionális gondolatokat és durr bele!

Mire mindent összeszedtünk aznap a starthoz , éjfél lett, de elindultunk és ez a lényeg. A térkép 14 órás utazást saccolt.

De mi Velence után leakartunk menni az autópályáról Olaszországot látni. Sikerült is.

Az odaút 14 helyett 24 órás lett.

De ne szaladjunk ennyire előre.
Alattunk egy 2007-es 1.6-os vegyes tüzelésű Fiat Multipla gurult.

napoli5D_1920_14

Gyári Benzin/CNG kombo. A hatótávolság közel 1000km, ha mindkettőt ürítjük, de úgy terveztük, hogy CNG kúttól CNG kútig megyünk, ami 500-550kmerenkénti tankolást jelent.
Adrián, a túra szervezője , a több éve várt pizza/gasztrotúra odavezető útján lehet az izgalomtól,lehet valami gyomorrontástól, de folyamatosan rókákat keresett az út szélén, de hála Istennek a magyar határt átlépve a vuk kéretlen meséit is hátrahagyta.
Első megállónk az első lehetséges CNG kútnál 500km után. Ez Horvátországban, Rijeka volt.

IMG_2659.00_00_00_07.Still001

Fiume /// Rijeka

Itt teletölt a 4 tartály és irány tovább Olaszország. Aggódni nem kell, ott már sűrűbben lesznek a CNG kutak, amit ők METANO-nak hívnak. Átszaladtunk az Isztria nyakán és Trieszt felől beértünk olaszba. Velence után aztán meguntuk az autópályát és lekanyarodtunk országot látni. Ravenna felé vettük az irányt, ahol aztán meg is álltunk egy kaja & sétára.

napoli5D_1920_10

Ravenna-i city bazár

Ezután útközben Ancona felé megpillantottunk az autóból egy mopedműhelyt. Csak úgy szerelgettek egy elhagyott benzinkút garázsában. Azonnal megálltunk. Szombat délután volt. Úgy olaszosan csak ott mókolgattak, mint akik ebből meg tudnak élni, bár ki tudja – ott sokkal komolyabb históriája van a Mopedezésnek.

napoli5D_1920_5

Most következik. Azt a kipufogó rezó méretet figyeljétek!

napoli5D_1920_7

Erre a Piaggio Boxer-re több mint 1000 euró tuningot locsolt rá a tulaj. Elég mérges gépezet lett. A cikk végén a videóban van is pár felvétel róla.

napoli5D_1920_4

Itt az olaszok dongója. Egy Garelli Mosquito mellett feszítünk – najó próbálunk.

Akkor még nem tudtuk, hogy itt láttunk a túrán utoljára klasszikus régi mopedeket így együtt és ennyit.
Bár volt egy tengerparti város délebbre a keleti parton, ahol annyi felgyúrt kis Vespa volt, hogy nem hittük el. Nem ez a sima PK, hanem az az előtti, gyönyörűen fényezve, de tuningolták az APE-eket is szép számmal.

napoli5D_1920_17

A napnyugtát már Toscana dombjairól éltük meg.

napoli5D_1920_21
teloskepekfenyelt_2

Valami hegyi faluban pihi 18 óra utazás után.

napoli5D_1920_26

Egy újabb üzemanyag stop ezúttal már valahol Róma közelében.

Éjfélre érkeztünk meg Nápolyba, kissé seggünket szétülve, 24óra utazás után.

Az a város egy nagyon más világ, éjfélkor dugó volt, éjfélkor érted…abszurd. Felcuccoltunk a szállásra és megaludtunk, mint akit fejbe vertek.
Másnap patent napfelkelte sütötte be a látképet a szállás teraszáról nézve. Irreálisan menő volt.

napoli5D_1920_37

Tengerre néző terasza olyan látványt adott, amit Bud Spencer láthatott a Bombajó boxoló című filmben.
Egyenesen a nápoly-i kikötőállomásra néztünk. Az 1936-ban átadott épület az olasz 30-as évekbeli fasiszta design terméke. A mai napig használatban van. A korszak építészeti rajongóinak nagy csemege Nápoly, ugyanis itt több projektet végigvitt a Közmunkák minisztériuma a II.világháború előtt.

napoli5D_1920_29

Azok a lámpatestek, waa , mint valami steampunk díszletben.

napoli5D_1920_30

Nápoly reggel 7:30.

Az atom jófej recepciós a szálláson, italoenglish nyelven elmondta ,
IMG_2659.00_00_25_16.Still004
hova menjünk és hogy hova ne – ja és álljunk át egy utcával arrébb az autóval, mert ott nem jó…
– Miért?
– Mert ott nem jó ragazzik…
– Hát ok!
Lehet volt valami abban amit mondott.

Az éjszaka során egy bicikli landolt a szállás melletti mini benzinkút tetején.

Az autónk csak pár méterre parkolt tőle.

napoli5D_1920_28

Nápolyban reggel 8-24 óráig fizetős a parkolás hétfőtől-vasárnapig, szóval remélem egy olyan ember sem olvassa ezt, akinek tán felcsillanna a szeme Budapesten is bevezetni.

4 történelmi pizzéria volt a bakancslistánkon amit beakartunk adni.

1. Brandi
2. Michele
3. Sorbillo
4. Di Matteo

Erre összesen

36 óránk volt.

Ennyi időnk állt rendelkezésre Nápolyban, majd indulnunk kellett vissza BP citybe. Kinek meló, kinek meló-meló.

A PIZZATÚRA

Mivel ezek a pizzériák nem egymás mellett voltak így gazdagon reménykedtünk abban, hogy az egyikből-másikba sétánál lesz egy pár metál olasz vas. Vasárnap lévén sajnos nem mindegyik étterem volt nyitva (már itt is megy vasárnapi zárva tartás?) így kizáráson alapon a nyitvásokkal kezdtünk.
Előtte persze egy jó kis kávé az utcán…ha nem is új-hullámos, nem is olyan más, hanem igazi olasz fekete kávé, de finom volt, komolyan!

Novemberben, pólóban kávézgatni a barátaiddal, úgy, hogy a nap süti az arcodat és kedvesebbnél-kedvesebb olasz emberek vesznek körül, vintage utcák, stile üzletek, bella Olaszország , na ez már DOLCE VITA.

teloskepekfenyelt2

Mindenki valami kávézóban indítja a napot, megélik rendesen az életet, nem robotkodnak! Energy level 100%.
Ezután felkerestük az első állomást a Brandit.

BRANDI

1730 valahány óta tolják a pizzákat.
Beértünk, kb. nyitásra, már nagyban pörgés volt. Pár ember előttünk a sorban. Ha ott eszed 7-8 euró, ha elviszed akkor 3-4 euró a pizza. Utóbbi mellett döntöttünk. Élőzene, több 100 éves hely, ezt meg kell fizetni, ha helyben eszed.
A szakács srácok eleinte nem értették a rajongásunkat, aztán elmondtuk nekik, hogy Budapesten pizzázunk mi is és megmetálultak azonnal –

IMG_2659.00_01_22_16.Still020

Egyből egy láthatatlan vékony tészta összekötött bennünket, utána már a közös fotó is könnyebben ment. Pikk pakk megsült a pizza kb. 1 perc alatt.
Kisétáltunk a közeli főtérre és nekiálltunk a lakomának.

teloskepekfenyelt2_1

Ekkor jött a felismerés – a pizza inkább lángoshoz hasonlít, vagy palacsintához, sem, mint pizzához, de akkor felmerül a kérdés, hogy amit mi pizzának gondolunk, az ez? az? vagy ez az? Innen indult minden, így ennek kell lennie.
Tészta kicsit égett, ám mégsem roppan, hanem teljesen puha. Szósz az natúr paradicsom, és mozzarella olíva és kicsi bazsalikom…ennyi. De mégis nagyszerű. Betöltve az első pizza jöhet a második állomás.

napoli5D_1920_40
IMG_2659.00_01_08_23.Still007

DI MATTEO

Sikerült itt is elcsípni egy-két pizzát zárás előtt és ott is szinte ugyanolyan volt ízre, állagra, nyilván kisebb különbségek azért voltak, de nem jelentős.

IMG_2659.00_01_48_18.Still010

A Matteo egy Bill Clinton fotóval büszkélkedik az ablakában.

IMG_2659.00_01_50_10.Still011

Itt járt az öreg.
Azóta ettől megy a bolt 1000-el.. hej nálad ki volt? nálam az amerikai elnök, úgyhogy nekem jó a kajám és ebből megélek 50 évig minimum, aztán csak betéved addig valaki aktuális politikus/sztár és megvan újabb 50 év. Nem rossz üzletpolitika. A belváros egy utcapadkáján üldögélve majszoltuk a babákat (helyi nagyon cukros fánkszerű édesség), mikor bevillant, hogy – Hey! Itt vagyunk a Vezúv lábánál! Ki ne hagyjuk már – és kocsiba szálltunk azonnal. Célba vettük a vulkán csúcsát.

VEZÚV

napoli5D_1920_52

Még pont elkaptuk a naplementét. Nagyon metál kilátás volt 1000 méter magasról a nápolyi öbölre. Ott falatozgatott egy olasz társaság és meginvitáltak minket egy jó kajálásra, azt se tudták kik vagyunk és mégis megetettek 6unkat. Mennyire jó arcok már!

napoli5D_1920_53

Adrián mondta nekik, ha Pesten járnak, akkor mindenképp nézzenek le hozzá, mert vendégei egy jó “pizza manufakturás” falatozásra.
Még agyba szívtuk a besötétedő látképet, majd visszagurultunk Nápolyba.

napoli5D_1920_54

Besétáltuk még az egész belvárost. Régi autót/mopedet, viszont nem sokat láttunk. Ősi Fiatokra és Alfákra számítottunk, de a klasszikus autók már kivesztek Dél-Olaszországból. Egyszerűen felélték őket.

napoli5D_1920_39

Még egy ilyen Opel Corsa Swing is érdekesnek tűnt az új autók zajában.

napoli5D_1920_75

Komolyan, még otthon több ilyen kis Fiat van, mint itt az anyaországban.

napoli5D_1920_77
teloskepekfenyelt_4

Fészkünk a 6.emeleten volt.

Másnap, reggel 8-kor újra közös reggeli és kávé a tengerparton (lightosan meg is mártóztunk benne) és közben megterveztük a napot.

napoli5D_1920_80
napoli5D_1920_78

11-kor nyit majd a mai első pizzacélpont a DA’Michele, de addig még van 3 óránk. Mit csináljunk? Hát, nézzük meg Pompei-t.

POMPEI

napoli5D_1920_82

Nagy várakozással érkeztünk, mert erről a helyről azért már mindenki sokat hallott. Vészesen ketyegett a 36 órás nápolyi tartózkodásunk, így max 2 órát ütemeztünk be a látogatásra. Arra számítottunk, hogy kábé akkora lehet, mint az Aquincum Budapesten. Simán meglesz 2 óra alatt.

napoli5D_1920_81

De tévedtünk, ugyanis ez a Pompei óriási.

Nagy mellénnyel és felkészületlenül berongyoltunk és egy félóra után már minden ugyanolyannak tűnt. Falak és falak, kövek kövek hátán – mit kell itt nézni? Hol vannak a gipszből kiöntött hullák, akik a kitört Vezúv forró hamurétege alá szorultak? Mindig azokat látni a tévében. De itt sehol sincsenek, csak romok. Idegenvezetés és ismeret hiányában egy idő után egyáltalán nem láttuk meg mi érdekes még ebben az egészben. Érdektelenné váltunk. Mentünk beljebb és beljebb a falak között és azon kaptuk magunkat, hogy teljesen eltévedtünk. De ettől egyáltalán nem lett izgalmasabb a dolog, így hát feldobtuk azzal, hogy lezárt területre szöktünk be. Biztosan itt őrzik a Pompei múmiáit – gondoltuk.

IMG_2659.00_02_21_04.Still012

De csak biztonságiakba botlottunk, akiknek eljátszottuk a hülyét persze és kértük, hogy mutassák meg merre vannak Pompei halottai, mert most aztán már tényleg rövid az időnk. Készségesen útba igazítottak. Végül is…miért nem kérdeztünk meg eddig senkit arról, hogy merre van amit keresünk? Gratulálok.
INFO: Az amfiteátrumba menjetek ragazzik, oda hordták be őket egy fa piramisba.
A bejárattól elsétálni idáig kábé annyi mint a Deáktól a Nyugati-ig. Mi meg most valahol félúton az Arany János metrómegállónál lehetünk, úgyhogy húzzunk bele.

A “kriptába” érve megdöbbentő volt látni az emberek utolsó perceit.

napoli5D_1920_83

Erre a romváros méretre egyáltalán nem számítottunk és ha Te majd Pompei-ben jársz legközelebb akkor így kalkulálj. Atom nagy! Meg is csúsztunk időben mire bejártuk. Na most sipirc vissza Nápolyba. Vár a DA’Michele!

A közelben kerestünk helyet és találtunk is. A parkolás itt mindenhol fizetős, de hiába vannak felállítva – nem ám a hivatalos automatákba kell dobni a zsét. Mint kiderült területekre van osztva egész Nápoly, amit parkoló maffia “üzemeltet”. Kicsit úgy képzeljétek el, mint amikor Budapesten a csöves integet, hogy ide-ide, itt van szabad hely és miután beálltál vár némi borravalót cserébe. Nápolyban is hasonló történik, DE.
Itt nem borravaló, hanem tarifa van ha leálltál. Azon sem kell meglepődni, hogy beparkoltatnak még mögéd egy autót, vagy kettőt. Ha később kiakarsz állni de a mögötted lévő tulaj nincs ott – akkor sincs gáz. A helyi “üzemeltető” máris készségesen kiáll az útban lévő autóval – ugyanis a slusszkulcsot nála kell hagyni az ilyen esetekre! Ezt nehezen vette be a magyar lelkünk. Nincs ilyen. Ráadásul nem voltak szívbajosak, egy szimpla műanyagvödörbe gyűjtötték a slusszkulcsokat.

IMG_2659.00_02_22_13.Still016

Nápolyban érted, ami messzi híres a becsületességéről. Vannak itt kontrasztok.
Viszont a lényeg, hogy tényleg egy sarokra sikerült parkolóhelyet találni. Irány a Da’Michele. Ebben a pizzériában evett Julia Roberts is. Talán összefutunk most is valaki hírességgel? 🙂

DA’MICHELE

Megérkeztünk pontban délelőtt 12:32-kor.

teloskepekfenyelt_7

A nyitást már csőstül buktuk. Áll a sor – mikor fogunk ide bejutni?! Ah, nagyon mást. Aztán kezünkbe nyomtak egy sorszámot a bejáratnál, ami csak hamar nyerőszelvénnyé változott. Tényleg hihetetlen, de pár perccel később már bent is voltunk.

teloskepekfenyelt_8

Díjakból nincs hiány. Ez biztos jó lesz.

Az étterem trottyon tele emberekkel. A belső nagyon puritán, mint valami X.kerületi eldugott fradi kocsma. Asztalhoz ültettek. Nos, nézzük csak mik vannak itt.
-sima Margharita
-duplasajtos Margharita
-Marinara, amin nincs sajt viszont van rajta szárított fűszer, oregánó és bazsalikom.

Sima Margharitat rendeltünk. Közben kicsit körbenéztünk és megcsodáltuk Julia Roberts fotóját.

IMG_2659.00_02_27_23.Still017

A sok ember ellenére kb. 20 perc alatt az orrunk előtt volt a pizza. Micsoda pillanat!!!

teloskepekfenyelt_9

Egy 145 éves ősi recept és most itt gőzölgött előttünk.

teloskepekfenyelt_10

Megéltük minden falatját. A többivel ellentétben itt a tészta egy kicsit sajtos ízű volt és valahogy más. Talán mert nem bivaly mozzarellával készült. Rettenetesen belaktunk. Irreálisan tele lettünk 1 db pizzától! Szinte folytunk az ülésről, mint egy nyers tészta. A fizetéskor megláttuk Condurro Urat, aki a hely alapítójának unokája, hogy ük vagy sima azt nem tudom, de ő a király most itt. Stílusosan a kasszánál ült és nála lehetett fizetni. Egy kis google olaszra fordító segítséggel elmondtuk, hogy nagy tisztelője vagyunk a Da’Michele-nek és mi is pizzázunk Budapesten. Erre a közömbös póker arc elmosolyodott és kedvesen eleget tett kérésünknek. Adrián beállt vele egy közös fotóra a “szentélyben” ahol a pizzák sülnek.

napoli5D_1920_85

Nagy élmény volt az egész…aztán kézfogás , ciao-ciao és utunk az utolsó történelmi pizzériához vezetett a Sorbillo-hoz.

teloskepekfenyelt_3

SORBILLO

Pár sarokra volt csak a Michele-től, de annyira belaktunk, hogy csak vonszoltuk magunkat odáig. Úgy tűnt már-már pizza túladagolásunk van.
Így érkeztünk meg a Sorbillo-hoz.

teloskepekfenyelt2_5

Fura mód nem volt nagy sor. Kikérte mindenki a maga margitját és az utcán nekiláttunk a tömésnek.

teloskepekfenyelt2_3

Ekkor vettük észre, pár méterrel odébb szintén van egy pizzéria aminél áll a sor. Mi van oda kiírva? Jól látjuk? S-O-R-B-I-LL-O? Akkor mi miben voltunk? Mi ez az egész?! Gyorsba leszólítottunk az utcán egy dígót, aki felvilágosított.
Két testvér kb. 30 méterre egymástól ugyanazt a Sorbillo-t működteti. Tehát 2 van belőle! és úgy nézett ki, hogy mi pont a gyengébbe tévedtünk, ha lehet így fogalmazni. Amúgy nem volt rossz a pizza, de annyira tele voltunk a Michele után, hogy képtelenek voltunk már a Sorbillo másik verziójából is enni egyet.

 

napoli5D_1920_51

Közben utolért minket az elkerülhetetlen. Letelt az időnk.

Kipörgött a 36 óra Nápolyban.

Fogtuk a megmaradt fele pizzát és érintetlenül vittük a kocsihoz, hogy – majd jó lesz még hazafelé. Ezt meglátva, nem is kellett több a parkolós bácsinak aki a kocsinkat őrizte – gyorsba levámoltatott minket belőle pár szelettel.

IMG_2659.00_02_37_00.Still018

Ezután állhattunk csak ki az autóval.
Megindultunk hazafelé. Mindenki telve metál élményekkel. Sűrű volt ez a 36 óra, ugyanakkor nagyon rövid. Mégis megérte ez a párducugrás Nápolyba.

Egy biztos, az ott eltöltött 36 óra alatt azt vettük le, hogy dél-Olaszország nagyon élhető hely, hibáival együtt. Persze lehet ha hosszabb ideig lettünk volna ott akkor más lenne a véleményünk, de nekünk most Nápoly ezt adta ki és ezzel térünk haza. Még biztosan visszajövünk.

teloskepekfenyelt2_7

Indulás haaazaaaa. CiaoCiao!

Az utcán egyszer random leszólított minket egy idős néni. Olyan 80 körül lehetett. Még csak nem is gazdag. Egyszerű, kedves olasz asszony. Csak úgy telibe elkezdett nekünk mondani valamit. Annyira kedvesnek hatottak a szavai, de nem értettünk belőle egy szót sem. Kivéve közülünk a JD, aki valamennyire kapizsgált olaszul és lefordította.
Azt kívánta nekünk a néni, hogy éljünk boldogan és legalább 100 évig.

Mert a cél a 100. Mert az élet szép.

…és igen, mennyire igaza van. Lehet egy angyal volt.

A hazafelé úton sokat forgattuk magunkban ezt a gondolatot. Éljük úgy a napjainkat, hogy meglegyen az a 100. Ez sok élethelyzet döntésében segít. Ez a mi részünk, a többi pedig Isten ajándéka a 100-ig vezető úton.
Közben a kocsiban megbontottuk Sorbillo hideg pizzáit is.

és ugye amelyik pizza hidegen is jó az a jó pizza,

úgyhogy…Sorbillo jó volt!

Köszönjük a figyelmed.
Forza Napoli Turbometal!

teloskepekfenyelt2_8

Ennyi lett végül az oda-vissza.

Most pedig itt a hab a tortán, vagy inkább extra feltét a pizzán!

TUBOMETAL MENNI NÁPOLY – a FILM

Utazók és képkészítők voltak – Bernáth Adrián, Bernáth Milán, Nyírő Erik JD , Rigó Péter, Varga-Tóth Simon, Szemerédi Imre
Szöveg: Bernáth Adrián, Bernáth Milán

 

Tetszett a cikk?

Lájkold az oldalt, és mondd el a véleményed!