5 év kómából támadt fel az ország egyetlen* Isuzu P’up-ja /// 3.rész

A testvérem, barátunk és nem mellesleg Turbometal alapító 2009-ben elveszítette szeretett autóját. Egy spontán tűz miatt kiégett a motor. Éveket állt a vas és már úgy tűnt soha nem fogja élve visszakapni. Ezt nem hagyhattuk annyiban. Összefogtunk. 5 év után titokban megcsináltattuk és a szülinapjára beállítottunk vele. Semmit sem sejtett.

Ha csak most találtál a sztorira, ne a 3. résszel kezd, lapozz vissza
itt az elsőre.

2015. február 04.

Úgy tűnik a lehető legjobb döntés volt, hogy titokban elcsórtuk az autót az ígérgető műhelyből, ahol évek óta állt a projekt. Ha otthagyjuk valószínűleg roncstelepen végzi. Ebben Laci is egyetértett velem akihez átvittük, hogy feltámassza az autót. Belevágtak. 3 hét alatt rendbe rakták és immár úton voltam vele vissza Budapestre.

IMG_2930_2000pxduna

Lábon. Vissza abba a városba ahol 5 éve kiégett. Ideje volt már revansot venni és győztesként visszatérni. Átadni annak aki évekkel ezelőtt elveszítette.

Éjjel 2-re járt az óra mire az M6-os felől felértünk a city határába. Nem akartunk beljebb nyomulni ezért elrejtettük a kocsit a Savoya park mélygarázsában. Úgy gondoltuk itt elbújhat pár napra amíg valahová megszervezzük a meglepetés szülinapot Adriánnak. Az átadás helyszínéül a MOM park mélygarázsát szemeltük ki.

2015. február 08 /// hajnal

Szerencsére senki haver vagy ismerős vagy bárki akinek köze lett volna az isuzuhoz nem járt arrafelé pár napig. Így mikor visszatértünk Balázzsal még mindig titokban volt a projekt Adrián előtt. Pár simítás még hátravolt. A Kiskőrösről felvezető úton szétugrott az ablaktörlő hajtókar ezért annak még gyorsba nekiálltunk szerelni, hogy rendben legyen.

IMG_3044

Ezután már vihettük is kitakarítani és lemosni. Éjfél körül gurultunk ki vele, hogy az éjszaka leple alatt titokban mozogjunk az autóval. Autómosót kerestünk a környéken. Nem is kellett messzire menni. A budafoki úti Agipra parkoltunk be. Elég hideg volt aznap este. Röpködtek a mínuszok. Akkor még nem is sejtettük, hogy ebből még baj lehet…

Screen Shot 2015-03-13 at 23.33.47

Kiporszívóztuk a belsőt pár ötvenesből aztán beálltunk a kézi mosóba. Na akkor egy nagy öblítést küldök neki, aztán samponos szivaccsal majd áttörölgetjük. Ismertem a gépet, mert Tapolcán is pont ilyen van. Ez milyen jó nosztalgikus egybeesés gondoltam és közben jól körbepisztolyoztam az autót. Mire újra az elejéhez értem, akkor tudatosult csak bennem, hogy

Oh, ó, nagy gáz van…

A rápermetezett mosás totál ráfagyott az isuzura!

IMG_3320

Próbáltuk törölgetni, de csak a jeges hókását tologattuk a kasznin a ropogósra fagyott szivaccsal. Közben meg rommá fagyott a kezünk.
Megfeledkeztünk a fizika törvényeiről. Fűtött minket az adrenalin és közben nem vettük észre, hogy a valóságban kőkemény tél, február van.
Balázzsal egymásra néztünk – Na most aztán mi legyen?!

IMG_3330

Mentőötletként dobtam be, hogy akkor menjünk gyorsan még egy kört a szórópisztollyal és próbáljuk meg gyorsba szárazra törölni mielőtt az megfagyhatna. De a mínuszok erejével nem tudtuk felvenni a versenyt.

Tulajdonképpen másodpercek alatt újra jéggé vált az autó.

Ok, akkor nincs mást tenni, mint vigyük így a meglepetés buli helyszínére a MOM park mélygarázsába. Ott talán van egy plusz 10 fok amitől kienged a jégpáncél a kocsiról. Rögzítettünk egy vödör samponos jégkását a platón, kivakartunk egy kis kémlelő nyílást személyivel a szélvédőn és elindultunk.

IMG_3326

A város kihalt volt. Autók alig kóricáltak csak néhány taxis, akik megrökönyödve néztek át piros lámpánál. A yardok is más útvonalon gyros-ozhattak aznap éjjel. Nem kereszteztük egymást. Legalább nem kellett esti mesét tartani a jégpáncélról nekik. Így viszonylag simán megérkeztünk. Szerencsére plusz 12 fok fogadott a mélygarázsban, úgyhogy csakhamar kiolvadt a gépezet. Szépen szárazra törölgettük. Most már 90%-on állt a történet. Tudtuk, hogy holnap végre pont kerülhet a projekt végére. Itt fogjuk meglepni Adriánt. Huhh, nagy levegő és irány aludni. Holnap délutánra mindenkit ide kell szervezni a csapatból.

IMG_3355

 A TERV

Szóval a MOM park mélygarázsát szemeltük ki az átadásra. Ide könnyen szervezünk rá egy vasárnap délutáni vapiano etetőkört a barátoknak, anélkül, hogy feltűnést keltene. Az isuzut a mélygarázsban raktuk le. Mindenkit idehívtunk délután f3-ra, hogy gyülekezzenek az autó előtt. Én pedig Adriánnal érkezek majd 15:00-ra, hogy találkozzunk velük. Itt fogja majd várni az atom meglepetés!
Rettegtem attól, hogy valamelyik turbometal-os 15:00-kor még a garázsban fog kóvályogni fogalmatlanul, hogy “HOL A GYÜLEKEZŐ????” – de szerencsére ezt megúsztuk.

2015. február 08. /// 15:00

Mindenki összejött aznap, aki közel áll Adriánhoz. Éppen begurultunk a P1-re amikor jött az sms, hogy mindenki készen áll lent a P2-ön. Az autót eltakarták, annyian vannak. Mehetünk le hozzájuk.

IMG_2482

Egy várakozó kéz a P2-ön. Bármikor benyithat az ajtón az ünnepelt.

Láttam Adriánon, hogy semmit sem sejt az egészről. Közben beszálltunk a liftbe és megnyomtam a P2-őt. Huhh. Most már össze kell jönnie. Most már annyira sínen vagyunk, most már muszáj összejönnie. 3 hónapja csórtuk el az autót a sümegi autószerelőtől, ahol évek óta várt arra, hogy rendbe hozzák. és most mindjárt megláthatja Adrián. Mindjárt csak pár méter. Annyi kínlódás és szenvedés után örülni fog még neki? Mit fog szólni?! Biztosan tetszik majd neki.
Kavarogtak fejemben a gondolatok és közben kinyílt a liftajtó. Tudtam, hogy a folyosó végén lévő ajtón túl ott az ISUZU. A szeretett Isuzuja, amit 5 éve elvesztett. Talán már le is mondott róla. Már csak egy ajtónyitásra van tőle, hogy újra találkozzanak. Ekkor megnyomtam a kamera REC gombját és hagytam, hogy sodródjak azzal ami ezek után jön.

Kinyílt az ajtó és…

videóra vettük a nagy találkozást.

De a képek legalább ennyire beszédesek.

IMG_2489_2390
IMG_2563_2127px
IMG_2642
IMG_2666_1893
IMG_2675

Ritka jó dolog a barátság. Azt érezni, hogy tartozol valahova. A Turbometal nekünk ilyen – veszi át a szót Adrián.

Az a vízió, hogy ezzel az autóval fogok újra közlekedni egy olyan álom volt amit nem hittem, hogy a közeljövőben meg fog történni. Egy kis tüske, ami bárhova megyek ott marad bennem és fel-fel jön, hogy jaj már ez az Isuzu legyen kész. Minél jobban próbálok valamit tenni annál jobban szúr ez az egész. Akárhányszor rákérdeztek, hogy mi van az autóval szúrt a tüske. Amikor felhívtam a szerelőt és csak hárított – szúrt a tüske. Nem múlt el, csak szinte már megszoktam együtt élni vele.
Amikor kiléptem azon az ajtón, örültem, hogy ennyien eljöttek, mert nem gondoltam, hogy lesz egy ilyen meglepetés buli szervezve. De jó fej haverjaim vannak…örültem nagyon…de mikor szétmentek eleinte észre sem vettem az autót, sőt amikor észre vettem se fogtam fel, hogy mit látok

…na az DÚRVA volt!

Néztem, de nem láttam, vagyis annyira sokkoló volt a látvány, hogy idő kellett mire betöltötte az agyam és fel tudtam fogni! Nem hittem el, ilyen nincs, annyira örültem, hogy majdnem könnyeket hullattam. Itt van végre végre VÉÉGREEEE!! IIIGEEENN!! Végre eltűnt az a tüske! Annyi éven át kínlódtam ezzel az egésszel és…most itt van! Megoldották helyettem! Köszi mindenki és főleg Köszi Bátyó!! Nagy vagy!!

adrianszulinapisuzu2560

Ezúton köszönjük mindenkinek aki a projektben bármilyen módon segített.

Szöveg: Bernáth Milán, Bernáth Adrián
Képek: Mihálka Balázs, Bernáth Milán
Videó: Firnigel Dani
Az isuzut feltámasztotta: Schwarcz László, Continental 94 bt., Kiskőrös
Biztosítás: Peres Attila, F.B.I.  FÜGGETLEN BIZTOSÍTÁSKÖZVETÍTŐ IRODA  Kft.
Trailer: Retróautómentő – Jójárt Martin

 

Tetszett a cikk?

Lájkold az oldalt, és mondd el a véleményed!